|
AZ ISTENTISZTELET RÖVID TÖRTÉNETE
Az elmúlt évszázad
Az evangélikus egyház istentiszteleti életének fejlődését a huszadik században egész Európában az a törekvés jellemezte, mely a biblikus alapnak és a reformátori hagyományoknak egyaránt megfelelő gyakorlatot keresi. Az elmúlt évszázadok liturgiai hanyatlását követően különösen is szükségesnek látszott a liturgikus megújulás. Hozzáadódott mindehhez a "korszerűség" kívánalma is, mely minden időben megfogalmazódik az istentisztelettel kapcsolatban. Az egyház újraértékelte az úrvacsorai gyakorlatot. Sok helyen, ahol eddig csak nagyünnepeken volt szokás az úrvacsoravétel, egyre inkább általánossá vált az oltáriszentség havonkénti megünneplése. Sok tagegyházban visszatértek a reformáció-korabeli liturgikus gyakorlatokhoz: az énekes liturgiához, a lutheri német miséhez. Hangsúlyossá vált a különböző istentiszteleti imádságok sajátosságainak figyelembe vétele. Magyarországon a két világháború közötti időben Raffay Sándor bányakerületi püspök kezdeményezte az istentiszteleti élet reformját azzal, hogy a gyülekezetek a teljesen leegyszerűsített rend helyett egy, a lutherihez közelebb állót vegyenek át. Fontos még megemlíteni a 20. század végén Finnországból induló, missziós kezdeményezésnek számító ún. Tamás-mise mozgalmat, mely eredményesen építette be az istentisztelet liturgiájába a modern elemeket és a fiatal korosztályhoz közelebb álló keresztény könnyűzenét,.
| 
