|
|
A GYÁSZ
A temetés után
A temetés után, amikor a feladatok elfogynak, hirtelen és minden korábbinál nagyobb erővel szakadhat ránk a gyász súlya. Életünk, amit eddig szerettünkkel együtt éltünk, alapjaiban változik meg. Mindent üresnek érezhetünk, mintha meghalt volna bennünk is az élet. Zsidó szokás szerint ilyenkor a gyászolók megszaggatták a ruhájukat, szimbolikusan megjelenítve a pusztulást a saját életükben is. Az is meghatároz ilyenkor minket, hogy elveszítjük az eddigi tájékozódási pontjainkat, és most tényleg összeomlik minden. Félünk attól, hogy nem tudjuk elviselni, túlélni azt, ami történt. Gyászruhánk fekete színe kifelé is mutatja azt, amit belül érzünk. Sokan megbetegednek, mások egészen magukba zárkóznak. Ha találkozunk is valakivel, leginkább arra van szükségünk, hogy mi beszélhessünk, hogy meghallgassanak. A felénk elhangzó sokféle vigasztalást erőtlennek érezzük. Sokszor legszívesebben kitörnénk a gyász állapotából, hogy magunkkal foglalkozhassunk, hogy a gyász súlyától szabaduljunk. Mindezek hozzátartoznak ahhoz, hogy a gyászt feldolgozzuk, hogy életünket újra építsük. Ez a folyamat hónapokig is eltarthat. A gyász hagyományosan egy évet tartott. Ebben az időszakban környezetünknek biztosítania kell a gyász folyamatának zavartalan lezajlását. Védett térre és védett időre van szükségünk. Segíthet ebben a gyülekezet közössége, az istentisztelet, a templom védett tere és ideje is. Amikor arra van szükségünk, hogy valakinek elmondhassuk mindazt, amit átélünk, vagy ha úgy érezzük, a gyász folyamata megakad bennünk, és hosszú idő után sem tudunk tovább indulni, a gyülekezet lelkészének segítségét kérhetjük.
| |
|