 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
||||||||||
|
|
 |
 |
|
|
|
AZ ÉN KONFIRMÁCIÓM Interjú egy teológussal
Hogy emlékszel vissza a konfirmációdra? Ezelőtt tizenhárom évvel történt. Már nem tudok sok emléket feleleveníteni róla, de az akkori énem számára bizonyára meghatározó élmény volt. Annak rendje és módja szerint, a szokásoknak megfelelően jelentkeztem az egy éves képzésre, amin aztán én nem tudtam részt venni egyéb különóráim miatt, és a táborba sem mentem el. 12-15-en lehettünk a csoportban. A konfirmáció maga alapvetően családi eseménynek számított. Nagyszüleim is eljöttek, föl volt virágozva a lakás. Ajándékba egy Bibliát kaptam, arra is emlékszem. Hogyan alakult a további kapcsolatod az egyházzal? Azt megelőzően jártam hittanra, attól kezdve már csak vasárnapi istentiszteletre. Arra viszont rendszeresen. Többnyire családi körben, de az is előfordult, hogy egyedül. Mennyire éltél az úrvacsoravétel lehetőségével? Budapesti gyülekezet lévén lehetőség volt akár minden vasárnap is úrvacsorát venni. Amikor szükségét éreztem, akkor éltem is vele. Ez nem kötődött ünnepekhez, vagy különösebb eseményekhez. Hogyan alakult az életed, hogy egyszer csak teológiai tanulmányokat kezdtél? Azt, hogy teológiára jelentkeztem, nem igazán lehet összekapcsolni a konfirmációmmal. Az ugyanis számomra egy amolyan kötelező esemény volt, amin gondolkodás és kérdés nélkül túljutottam. A teológiára viszont érdeklődésből mentem. Bizonyos teológiai kérdésekre kerestem a választ. Ez a várakozásod beigazolódott? Az életemet bizonyára ennek a hatáskörében fogom leélni. Nagy merészség lenne azt mondani, hogy a mostani hitbeli útkeresésed úgy viszonyul a konfirmációdhoz, ahogyan a konfirmáció viszonyul a csecsemőkori megkereszteléshez? Nagy merészség, de ki lehet mondani. Hiszen ahogy a konfirmációt megelőzi a keresztség egy folyamat részeként, úgy a konfirmáció is egy állomása lehet az ember hitbeli fejlődésének, ami akár a teológiai tanulmányok felé is vezethet.
|
|
Nyitólap -
Tartalom -
Idegen szavak -
Impresszum |
