|
|
|
KEZDETEK
Miből született az egyház?
Az egyház megalakulásának pontos időpontját ismerjük és minden évben meg is ünnepeljük. De vajon felismertük-e ennek az ünnepnek a jelentőségét? Jézus feltámadását és mennybemenetelét követően, pünkösd napján, nagy sokaság volt tanúja az egyház megalapításának. "Eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1,8). Pünkösdkor Isten Szentlelke jelent meg a sokaságnak lángnyelvek formájában. Az apostolok különféle nyelveken kezdtek el szólni: a különböző nyelvű emberek megértették egymást. Ezt követően Péter prédikált Jézusról, a Messiásról és azt mondta a sokaságnak: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (ApCsel 2,38) Az egyházat tehát Krisztus alapította: ő volt az, aki az istenhitnek az emberi lelkekbe történt elültetésével megvetette az egyház alapjait ezen a földön. Isten országa ezen a földön tehát elsősorban az emberek lelkében él, de az emberi viszonyokat tekintve szükségszerű volt, hogy kialakuljon szervezete, így emberi intézménnyé is kellett válnia. Pál a korinthusi levélben ennek szükségszerűségéről ír: "Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is." (1Kor 12,12). Pál az egyes gyülekezetek belső életét Isten közvetlen hatásának tekinti, ezek egysége nem az egyesek által képviselt egyesítő akaraton múlik, hanem Istentől áthatott belső életben jelentkezik.
| |
|
